Martincsevics Pál plébános
1909. október 25-1945. április 1.
A háború utolsó napjaiban géppuska sorozat ölte meg. A gyékényesi temetőben helyezték el hamvait, emlékművét folyamatosan gondozzák. A település római katolikus templomában márványtáblán emlékeznek a mártírra. A plébánián az őt ábrázoló fénykép alá a következő sorokat írták: "Én vagyok ama jó pásztor; a jó pásztor az ő életét adja a juhokért." (János Evangéliuma 10.11.)

Gyékényes fejlődése száznyolcvan fokos fordulatot vett az elmúlt évtizedben. A korábbi zárt határőrfaluból egy nyitott szellemiségű, az idegenforgalomra építő jövőképet terveznek a helyiek. A Kotró és a Duna-Dráva Nemzeti Park olyan természeti kincs, amelyet kihasználva fellendülhet a település.
Először csak a búvárok fedezték fel a lehetőségeket, s több rangos verseny helyszíne lett a tó, aztán az ország más tájairól érkeztek a pihenni vágyók, s építették sorra a téli-nyári pihenőházaikat, végül a külföldiek is megtelepedtek. A régi, part menti horgászkalyibákat átépítették kényelmes, stéggel és fűtéssel rendelkező épületekké, ahol akár éjszakákat is tölthet a horgász a kapásra várva.

Gyékényes első okleveles említése az 1380-as évekből ismert, akkor Gykynes alakban jelölték a krónikában. Hogy már jóval korábban is laktak itt emberek, azt az 1971-es ásatásokon előkerült római leletek bizonyítják. 1446-ban a Marczali család leszármazottai, majd Zákányi László leányai birtokolták. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka, majd a Báthoriak kapták meg az itteni földeket. 1598-99-ben Nádasdy Ferenc a földbirtokos. Kanizsa eleste után, 1600-ban török kézre került a település. A Szent Margit templomot lebontották, köveit a kaproncai vár építéséhez hordták el. 1677-ben I. Lipót Széchenyi György kalocsai érseknek adományozta a vidéket, amelynek alig volt lakója. Még az 1720-as években is csak 200-300 főre tehető a népessége. 1733-ban Festetics Kristóf és Inkey János, 1776-tól Festetics Pál és gróf Széchenyi Ferenc, 1835-től pedig már a Zichy család is birtokosa. 1848-ban Alsógyékényesen 72 jobbágy és 14 zsellér szabadult fel, Felsőgyékényesen 43jobbágy és 12 zsellér. Ekkor a község őrhelyként szolgált.
 

Római katolikus templom
A Gyékényes központjában álló klasszicista stílusú, műemlék jellegű római katolikus templom 1830-35 között épült. Ötven évvel később kapott harangokat, amelyeket az I. világháborúban elvittek, s csak 1921-28 között pótolták újakkal. 1887-ben átalakították az épületet, tornyot emeltek bádogtetővel és új főoltárral látták el, négy freskója is ekkor készült. A híres oltárképet Jakobey Károly 1886-ban festette. 1900-ban a templomhajót megnagyobbították, oltárt emeltek. Az utolsó nagyobb felújításra 1970-71-ben került sor a gyékényesi római katolikus hívek közadakozásából. A főhajó egyik falán márványtábla függ - alatta mindig friss a virág -, amely a falu második világháborúban mártírhalált halt két papjára emlékezteti a látogatót. Hajnal Zénó ferences atya és Martincsevics Pál plébános 1945. április elsején bolgár katonák sortüzében veszítette életét.

Somogyország déli határvidékén, közel Horvátországhoz fekszik Gyékényes. A Duna-Dráva Nemzeti Park csodálatos környezete öleli körbe az ezer lelket számláló falut. A tájvédelmi körzethez tartozik Gyékényes egyik híressége, a bányató, ismertebb nevén a Kotró. A kavicságyon nyugvó tiszta, azúrkék vízfelület impozáns színfoltja a környéknek. Míg régebben bányászuszályok váltották egymást a felszínen, s termelték az építőanyagot a mederből, ma már csak elvétve látni egyet-egyet a 340 hektáros tavon.