Martincsevics Pál plébános
1909. október 25-1945. április 1.
A háború utolsó napjaiban géppuska sorozat ölte meg. A gyékényesi temetőben helyezték el hamvait, emlékművét folyamatosan gondozzák. A település római katolikus templomában márványtáblán emlékeznek a mártírra. A plébánián az őt ábrázoló fénykép alá a következő sorokat írták: "Én vagyok ama jó pásztor; a jó pásztor az ő életét adja a juhokért." (János Evangéliuma 10.11.)

P. Hajnal Zénó (József) a nagyatádi Ferences kolostor házfőnöke
Zénó atyát Martincsevics Pállal együtt a galai úton, a hazánk területén folyó harci cselekmények során a bolgár katonák ölték meg 1945. április 1-jén.

Ross József lelkipásztor
1808. június 1-jén született Szentgyörgyváron (Zala megyében) Ross József községi jegyző és Tánczos Erzsébet szülőktől. A filozófiát Szombathelyen, a teológiát Veszprémben végezte. Pappá 1831. augusztus 31-én szentelték. Eztán káplán Zalamerenyén, majd adminisztrátor Gyékényesen 1845. november 15-t?l. Lelkipásztori munkája áldozatkészségét, fejedelmi bőkezűségét, fáradhatatlan buzgóságát, szívós kitartását hirdeti. Gyékényesen berendezte és kifestette a templomot, és felépíttette a tornyát 1887-ben. Hírneves gyógyász volt. Végrendeletében 5000 ezüstforintot hagyott az egyházmegyei Papi Nyugdíjintézetre. 1893. december 19-én hunyt el. A gyékényesi temetőben nyugszik hívei között, akiknek igaz tanítója, testi-lelki orvosa volt 48 éven át.

Nagy László József plébános
1891. február 18-án született Csurgón Nagy János kántortanító és Rajkovics Ilona szülőktől. A gimnáziumot szülőhelyén végezte, 1910-ben érettségizett. 1914. június 30-án szentelték pappá. Káplán Szentbékkálán, majd Marcaliban és Somlóvásárhelyen 1914-t?l, Németladon, majd Szentbalázson 1915-t?l, Zákányban 1917-t?l, adminisztrátor Gyékényesen 1919. októbertől. Zsinati vizsgát tett 1922-ben. Ettől az évtől volt plébános Gyékényesen. Itt hosszú és kemény harcot vívott híveivel. Sok gondot okozott neki a plébános és a tanítók bérjárandósága, amelyet végül is készpénzben megváltatott. Kitartóan küzdött az új iskoláért is. A sok izgalom és meg nem értés, amelyet hívei egy részétől tapasztalt, csak súlyosbították régi szívbaját. Ezen betegség okozta 1936. december 30-án bekövetkező halálát is.

Szentiványi Árpád fotóművész
Gyékényesen született, majd 1920 és 1941 között Zákánytelepen élt. 1933-ban kezdett ismerkedni a fényképezéssel, 1956-ban emigrált Ausztráliába. 1958-ban tagja lett a General Motor Holden's Camera Club-nak 1976-ban a Camberwell Camera Club-nak, míg 1978-ban a Melbourne Camera Club-nak. 1978-tól részt vett a Photografic Society of Australia szövetség munkájában. 1979-ben a Grace Lock trófea elnyerése után "A" fokozatú amatőrfényképész minősítést kapott. 1980-ban visszatért Magyarországra és Kaposváron telepedett le, majd 1980-ban belépett a Somogyi Fotóklubba. Két évvel később dia vándorserleget alapított a Somogyi Fotóklubon belül. Tagja lett a Nimród Fotóklubnak. 1984-ben Akt Lesen címmel minikönyvet adott ki. 1985-ben a Photografic Society of Amerika szervezet tagjai közé választották. 1990-ben AFIAP és PSA* kitüntetést, a MAFOSZ-tól munkásságáért szövetségi plakettet kapott. 1992-ben FIAP Aranyérmet vehetett át a Supermacia című képéért. 1992-ben az ANAF meghívta egy kiállításra Chieti-be 24 világhíres fotóssal együtt. 1995-ben EFIAP és PSA** kitüntetésben részesült. 1996-ban megjelent második fotóskönyve a Visszapillantás. 1996-ban Mózes című képéért Arany Trófeát kapott Bangkokban, amelyet személyesen a király adott át. 2000-ben a Somogyi Fotóklubban végzett munkásságáért a MAFOSZ Juan Gyenes plakettel tüntette ki. Még ez évben megjelent harmadik fotóskönyve Helló Világ címmel. Az elmúlt 20 évben 57 önálló kiállítást rendezett belföldön és külföldön. 2005-ben barátai, szakmabeliek és pályatársak köszöntötték születésnapja alkalmából, az "Első nyolcvanöt évem" című életmű-kiállításán. Fotó: lemaradt a cd-ről, küldtem Attilának mailben

Forrás:
http://www.somogyitemetkezes.hu
http://www.smmuvkozpont.hu